2010.07.27. - Panasz

Hihetelen klassz ez a mai nap, és annyira leterhel a többiek, leginkább a lányok nyavajgása, hogy az már fáj. Igaz, hogy fel kellett kelni reggel 5.45kor, és mentünk egész nap, és menni fogunk éjjel is, de most van 3 óránk szabadon, és holnap nem ez lesz a progi, szóval lehet pihizni. Úgy sajnálom, azokat az embereket, akik kimaradnak ebből az egészből, mert nem volt hely számukra, az olyanok, akik meg szinte az elejétől fancsali képet vágnak itt lehetnek. Nem könnyű a biológus munka, meg a terep, meg itt lenni messze a szeretteinktől, idegenekkel összezárva, de azért ez nagyon-nagy jutalom és rendkívüli alkalom, hogy ennyit tanulhatunk okos emberektől, mindent kifizetnek, és gyönyörű helyen is lehetünk ugyanakkor. Nem akarok én is panaszkodni, mert végsőroron a mások kritizálása egyfajta panaszszó, és lehet, hogy depressziós egyénekkel vagyok körülvéve, így amikor a rosszalásuk felém is irányul, nem szabad felvennem, de nagyon kellemetlen, hogy az ember próbál pozitívan fordulni a másikhoz, de eljut arra a szintre a többszöri felé áramló negatív hullámtól, hogy már nincs kedve hozzászólni az adott egyénhez.
Van pl. egy lány, aki egy tengeri országból érkezett, ami nagyon híres itt Európában. Van párja, és hiányzik neki, de több olyan lány is van, aki hasonló helyzetben van, és ennyit nyavajogni nem hallom egyiket se. Aztán: ő nem megy az óceánba, mert koszos. Aztán a kaja rossz, és most a buszon el kezdte sorolni milyen otthoni kajákat akar enni. Aztán, hogy itt milyen gáz, hogy nem homokos a part. Ő tengerbiológiával foglalkozik otthon, de ma nem ment be az óceánba, hogy algát gyűjtsön, hanem csak a parton kapargatta a követek. Állandóan fázik, de hosszú gatyát nem venne fel. Fáradt, álmos. És ha kérdezek tőle valamit, nem válaszol vagy inkább morog. De ez a legtöbb lánnyal így van amúgy. Tudom, hogy én is szoktam nyöszögni, csak nem veszem észre, de ez most nagyon zavar. Az egyik szobatársam csúnyán mondom, de ugatott az algát oktató idős professzorral, hogy mi semmi esetre se maradunk a tengerkutató intézetben 7ig, mert le kell tusolnunk, mielőtt megyünk a denevéreket figyelni, meg aludnunk is kell etc. Szegény prof. Hollandiából, köpni-nyelni nem tudott, rohant telefonálni a szervezőnek, hogy mi legyen. Miután megcsináltuk a feladatot elmehettünk, de szerintem amúgy is ez lett volna, ha nem akad ki a lány ennyire. Én nagyon élveztem az egészet, mert nem sok lehetőségem van tengerkutató intézetben algát határozni, és tényleg nagyon érdekes lények ezek a fotoszintetizáló szervezetek, ráadásul hihetetlen nagytudású ez a Leidenből érkezett kutató. Amúgy, míg elkészítettük a herbáriumot (alga gyűjtemény papírra ragasztva, amit majd később kiszárítanak) cápákat vizsgáltak. Valamilyen mélytengeri faj. Olyan fura lények. A kezemmel végig simítottam a pikkelyüket, és tényleg horgas. Jó lett volna mikroszkóp alatt megvizsgálni. Aztán tele volt még a labor tengeri csillaggal, meg sünnel, meg halakkal. Érdekes egy hely volt. Reggel az apállyal érekeztünk meg a 90m-es homokos parthoz. Nagy siránkozással indult ez a mai nap a többség részéről, mert 6kor volt a reggeli. Ez tényleg nem kellemes, de nem nyaralni jöttünk ide végülis, és ha úgy látták jónak a hollandok, hogy ilyenkor érdemes menni, akkor ezt az egy alkalmat ki lehet bírni - szerény véleményem szerint, nem volt teljesen szükséges, hogy ilyen korán menjünk, mert annyira nem nagy itt az apály-dagály hatás, de azért nem viselkedtem úgy, hogy ez a világ vége lenne. Szomorú, de az emberi természet már csak ilyen. Nem vagyunk képesek értékelni azt amink van (gondolok itt arra, hogy egészségesek vagyunk, van családunk, szeretteink, országunk, kényelmünk etc). Nagy ajándék ez szerintem nem csak nekem (bár néha úgy érzem, mivel én egy közép-európai országból érkeztem, nagyobb szám ez), de mégis sokan képtelenek kiélvezni a pillanatot, a lehetőséget megragadni a tanulásra, ismeretek bővítésére. Elvileg ez egy nyári egyetem, szóval tanulás, vagyis munka. Tudom, hogy sok olyan ember van, aki nem nyitott a világra és nekem ezt nehéz megérteni, mert én nem ezt láttam példaként, nem így neveltek, nem ilyen vagyok, de úgy fáj, mikor valaki pl. bogarazik és más állatra vagy növényre rá se akar nézni. Akkor mért lett ökológus, vagy miért jött el ide, ahol már az elején megmondták, hogy mindenféle rendszertani csoportból kapunk bemutatót, ízelítőt, valamilyen infót, leckét.
Na jó, remélem a mai bejegyzés után képes leszek felvenni a szalon mosolyt és végig csinálni a maradék egy hetet.
A lengyel lánnyal fogok együtt dolgozni a prezentáción, aminek örülök, mert nagyon nyitott felém (valahogy jó érzéssel tölti el őt is meg engem is ez a kis rövid mondat: Lengyel, magyar két jó barát), és ráadásul ő nem a kifejezett nyafi-nyafi típus.

Amúgy: a reggeli alga gyűjtés érdekes volt. Az idős bácsi hosszú gatyában és felsőben, békatalppal felszerelkezve hatolt be a vízbe. Eléggé hideg volt, és még ő is remegett (én szinte 10cm-es amplitudóval), így másodjára nem mentünk bele a vízbe, hanem csak a sziklákon kapargáltuk az algát. A nap további részében a sziget csücskén gyalogoltunk és növényzet borítottságot mértünk, amit már csináltam az egyetemen, de itt sokkal könnyebb volt, mert megmondták melyik faj melyik... A hely, ahol sétáltunk gyönyörű volt, hihetetlen környezet. Fújt a szél, sütött a nap. 2 km széles és 20 km hosszú félszigeten gyalogoltunk. Száraz egy hely, nem jellemző a sziget nagy részére. A tengerkutató intézet Funchalban volt, nagyon klassz hely. Az alga minta, amit gyűjtöttünk teli volt gerinctelen állatokkal. Láttunk hidrát, meg rákokat, meg pici élőlényeket. Nagyon érekes volt, de az alga is.

Este jönnek a denevérek, a nápolyi "batman"-nel.