Nem mondanám, hogy széjjel hajtanak minket. A medveállatka gyűjtés, egy-két mohapárna és zuzmó elcsomagolásával telt, de inkább levadák (ősi portugál öntöző csatorna) melletti sétának nevezném a dolgot. Endemikus madárfajt viszont láttam, azt hiszem pintyet. Nagyon barátságos állatok, a mi verebeinkre emlékeztettek, csak ők a vadonban kunyiznak kaját. Elég sok a turista és iskola csoport, de nem is csoda, mert kellemes a klíma és ezek a levada séták nem olyan megerőltetőek, mert jól ki van építve az út. Egy-két helyi bóvli bort és kézimunkát árulnak egy-egy kanyarnál. Az olasz bogaras sem stresszelt túlságosan, hogy nem találtunk majdhogynem egyetlen bogarat sem. Hálóztunk és begyűjtötük ami a szemünk elé kerül és ennyi. Én fogtam kabócát, szóval majd 1 hét múlva a portugál nővel meghatározom. A vízi gerinctelenek begyűjtése volt a legizgibb, mert ott bemutatott a spanyol 1-2 érdekes műszert, és gyűjtöttünk neki atkát (asszem a water mites az az).
Este a flamandokkal dumáltam a vacsinál. Szerintük még jó pár évig nem fog szétszakadni Belgium. Nekik személy szerint nincs semmi gondjuk a vallonokkal, inkább a politika és külföldi média turbózza fel a dolgokat.
Voltam a finn lánnyal egy másik parton. (Ő is inkább köves parti, mint én. Az olasz és görög lány nem hajlandó lemenni a partra, mert nem homokos...) Irtó sok hal van a vízben egészen közel a parthoz. Nagyon szépek. Tengeri liliomot is láttam. Majd megkérem az egyik nap az ír lányt, hogy jöjjön el velem, mert ő tengeri halazik, bár most inkább a rákokban van benne, és meginterjúvolom.
A GIS tanárt meg faggatom majd a horobágyi projecttel kapcsolatban, mert űrfelvételekkel dolgozunk ott, és ő nagyon vágja ezt a témát és jól elmagyarázott csomó dolgot az órán (ő tartotta a legjobb előadást eddig, hihetetlen energetikus volt, bár végig vibrált - kiderült, hogy ez nem csak szellemi remegés, hanem fizikai is, mert kézremegős - nem tudom szegény, nem-e beteg...?)
A Balaton projecttel kapcsolatban meg megbizonyosodtam affelől, hogy a kis halak a parti zónát kedvelik. Hihetetlen, hogy a parthoz igen közel (kb. 1 méterre) mennyi apró hal volt.
Az ausztrál gyerek (mert ő is lenn volt a parton, mint mi) földön-vízen fog hazamenni, ha befejezte Skóciában a mester képzést...
Már jönnek vissza az emberek, ennyi volt a privát szféra. Elég rövid idő van mindenre, folyton úgy érzem, hogy rohannom kell - elkésem a vacsiról, a reggeliről, a bogár gyűjtésről etc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése