2010. július 31., szombat
2010.07.01. - Good bye...
Kész vagyok az indulásra. Örülök, hogy sikerült írnom ezt a blogot, és hogy figyelemmel tudta követni az érdeklődő közönség a napi eseményeket.
2010.07.31. - Pakolás
Alig maradt valami bepakolnivaló. TizenX kilóval jöttem ki, de vettem jó pár dolgot, szóval nemtom, most mennyit nyom a csomag. A hátizsákba könyveket fogok rakni, mert kaptunk rengeteget.
Épp most dícséri égig a prezentánciónkat a finn lány a barátjának, angolul beszél, szóval értem... a barátja német.
Az utolsó előadás után volt még egy nagyon vicces rész, amikor a perui lány bemutatta a 2 hét legviccesebb fotóit, kevés vicces kommenttel.
Nem várom a holnapot! Elég lazán kezelik az indulást, csak 1.5 órával előbb indulunk majd a szállásról. Legutóbb a 2 óra sem volt elég... kb. 8an fogunk menni ugyanazzal a taxival. Én végig a cseh gyerekkel fogok utazni, aki Budapesten száll fel a buszra Bruno felé. Ő csak hétfőn fog hazaérni.
Igaz ami igaz, rengeteg pénzt költöttenk ránk. Ma volt egy EUs pályázatokról szóló előadás, és több jól hangzó lehetőség is felmerült, de aki előadta nem fordított rá túl sok energiát, így nem lehetett normálisan követni a dolgot. Remélem megkapjuk majd az előadásokat elektronikus formában. Nyomatatott kivonatot adtak az elején, de nem mindenki másolta be a diákat, sokan csak rövid összefoglalót írtak, vagy cikk szerűséget. A pénzre visszatérve a finn lány említette, hogy szórják ránk a pénzt, és tényleg. Hihetetlen budget-ja lehet ennek a nyári egyetemnek. Erről meg az jut eszembe, mikor kinn voltam Bxl-ben, és a tolmács ismerősök mesélték, hogy az EU olyan, mint egy nagy szemétdomb, csak pénzből, és szórják szerte szét a pénzt a dombról. Most én is kaptam ebből a kis gazdagságból, de nem mondom, hogy teljesen tiszta lelekiismerettel. Ha arra gondolok, emberek éheznek, vagy alapvető orvosi elláttás hiányában gyerekként vagy fiatalon eltávoznak a földi léttől, szomorú leszek. Nem mondom viszont, hogy fölösleges dolgokra ment el a pénz, bár amikor a 8 személyes taxiban 4en ültünk, kicsit fura volt... De egy kocsiba meg nem fértünk be, és busszal meg nem lehet felmenni a hegyekbe!
Lassan nekiveselkedem az utolsó csobbanásnak. Ma megfogtam egy tengeri liliomot. Ragadós, de nem csíp, a part közelében nincsenek veszélyes egyedek. Nem egy trópusi élőközösség burjánzik itt, elég hideg a víz, de így is annyira érdekes és izgalmas. Nagyon szeretem nézni.
2 hétig halat ettem, ebédre és vacsira. Nem semmi! Nem tudom megunni, és itt nem kell szenvedni, hogy az ember ilyesmit ehessen, bár ez nem csoda! Sokaknak elege volt már a halból, de volt azért néha lehetőség egyéb húsfélét is választani. Kívácsni vagyok, mi lesz ma vacsira.
Épp most dícséri égig a prezentánciónkat a finn lány a barátjának, angolul beszél, szóval értem... a barátja német.
Az utolsó előadás után volt még egy nagyon vicces rész, amikor a perui lány bemutatta a 2 hét legviccesebb fotóit, kevés vicces kommenttel.
Nem várom a holnapot! Elég lazán kezelik az indulást, csak 1.5 órával előbb indulunk majd a szállásról. Legutóbb a 2 óra sem volt elég... kb. 8an fogunk menni ugyanazzal a taxival. Én végig a cseh gyerekkel fogok utazni, aki Budapesten száll fel a buszra Bruno felé. Ő csak hétfőn fog hazaérni.
Igaz ami igaz, rengeteg pénzt költöttenk ránk. Ma volt egy EUs pályázatokról szóló előadás, és több jól hangzó lehetőség is felmerült, de aki előadta nem fordított rá túl sok energiát, így nem lehetett normálisan követni a dolgot. Remélem megkapjuk majd az előadásokat elektronikus formában. Nyomatatott kivonatot adtak az elején, de nem mindenki másolta be a diákat, sokan csak rövid összefoglalót írtak, vagy cikk szerűséget. A pénzre visszatérve a finn lány említette, hogy szórják ránk a pénzt, és tényleg. Hihetetlen budget-ja lehet ennek a nyári egyetemnek. Erről meg az jut eszembe, mikor kinn voltam Bxl-ben, és a tolmács ismerősök mesélték, hogy az EU olyan, mint egy nagy szemétdomb, csak pénzből, és szórják szerte szét a pénzt a dombról. Most én is kaptam ebből a kis gazdagságból, de nem mondom, hogy teljesen tiszta lelekiismerettel. Ha arra gondolok, emberek éheznek, vagy alapvető orvosi elláttás hiányában gyerekként vagy fiatalon eltávoznak a földi léttől, szomorú leszek. Nem mondom viszont, hogy fölösleges dolgokra ment el a pénz, bár amikor a 8 személyes taxiban 4en ültünk, kicsit fura volt... De egy kocsiba meg nem fértünk be, és busszal meg nem lehet felmenni a hegyekbe!
Lassan nekiveselkedem az utolsó csobbanásnak. Ma megfogtam egy tengeri liliomot. Ragadós, de nem csíp, a part közelében nincsenek veszélyes egyedek. Nem egy trópusi élőközösség burjánzik itt, elég hideg a víz, de így is annyira érdekes és izgalmas. Nagyon szeretem nézni.
2 hétig halat ettem, ebédre és vacsira. Nem semmi! Nem tudom megunni, és itt nem kell szenvedni, hogy az ember ilyesmit ehessen, bár ez nem csoda! Sokaknak elege volt már a halból, de volt azért néha lehetőség egyéb húsfélét is választani. Kívácsni vagyok, mi lesz ma vacsira.
2010.07.31. - Repül az idő!
Hihetelen mennyire gyorsan elszaladt ez a 2 hét. Bár csobbanhatnék még párszor az óceánban! Klassz itt, bár sok nehézsége is van azért a dolognak. Minden éremnek 2 oldala van, ezúttal megpróbáltam a napos oldalt szemlélni, bár hozzá kell tennem a körülöttem lévő emberek, családtagok sokat segítettek ebben, mert annyira örültek nekem, és lelkesek voltak, hogy csak a jó oldalát tudtam észrevenni és átélni, nem pedig a negatív hozadékot! KÖSZÖNÖM vagyis Obrigada!
A prezentáció szenzációs volt. Mindenki nagyon élvezte, és többen is mondták milyen jó ötletbe ágyaztuk az egészet. A legjobb az, én magam is elégedett vagyok vele, mert tényleg lazára fogtuk, de volt mondanivalója is, nem is stresszeltük túl a dolgot, szóval szupi.
Este megint éttermi vacsi lesz, a jól bejáratott étterem utcában. Jól tartottak minket, no de nem ez a való világ sajna!
A prezentáció szenzációs volt. Mindenki nagyon élvezte, és többen is mondták milyen jó ötletbe ágyaztuk az egészet. A legjobb az, én magam is elégedett vagyok vele, mert tényleg lazára fogtuk, de volt mondanivalója is, nem is stresszeltük túl a dolgot, szóval szupi.
Este megint éttermi vacsi lesz, a jól bejáratott étterem utcában. Jól tartottak minket, no de nem ez a való világ sajna!
2010. július 30., péntek
2010.07.30. - Poncha
Megragadom az alkamat, hogy más blogján keresztül mutogassak már helyi különlegességet. A poncho, egy kevert ital, amit egy fabottal vernek föl. Lehet venni műanagy üveges kiszerelésben is, de azért amit a bárokban adnak fincsibb. Most is ittak páran a fado éneklés közben. Tipikus turista bepalizásban volt részem, de azért annyira nem bántam a dolgot. A bár, ahova mentünk egy kisvárosi kocsmára emlékeztetett, és arra gondoltam, Madeira annyira nincs azért ráállva a turistákra, mert nem túl puccosak ezek a bárok, éttermek - ezt a megállapításomat sajnos megcáfolta a pultosnő, aki random kért 3 eurót egy pohár sörért, bár azért nem nézett a szemembe, szóval lehet kicsit ciki volt neki is (a kolesz utcájában 1 euró...). Mi amúgy nem a turista helyen lakunk, inkább helyi lakosok ténferegnek az utcákon. A tenger kutató intézet pl, a szálloda negyedben van, ami elég meglepő volt számomra.
A fado amúgy nem volt rossz, és annyira felpörgött a dalospacsirta pultos nő, hogy táncraperdítette a közönséget. Én a kb. 70 éves holland algásszal perdültem egyet, ami elég vicces volt. A diákok közül nem jött el mindenki, mert ppt-t készítettek és punnyadtak is páran.
Asszem, most átnézem én is a részemet, a lengyel lánnyal fogom előadni a bevezetést. A csoportunk nagy része, nemtörődöm, és cikiztek, hogy én komolyan vettem, így annyira nem spiráztam túl a dolgot, inkább viccesebbre fogtam a figurát. Átgondoltam a dolgot, de azért kevés szöveg van a diákon, és nem tudom mennyire fog felpörögni az agyam, hogy normálisan ki tudjam fejezni magam angolul. Nem egyszerű a téma, sok benne a teória, és a bizonytalanság.
Gyorsan elszaladt ez a 2 hét, de mindenképpen megérte. Ma pl. mini kabócákat határoztam, meg csigukat, és ezt a tudást be tudom majd építeni az óráimba, ha még csak 1x lesz alkalmam akkor is.
A fado amúgy nem volt rossz, és annyira felpörgött a dalospacsirta pultos nő, hogy táncraperdítette a közönséget. Én a kb. 70 éves holland algásszal perdültem egyet, ami elég vicces volt. A diákok közül nem jött el mindenki, mert ppt-t készítettek és punnyadtak is páran.
Asszem, most átnézem én is a részemet, a lengyel lánnyal fogom előadni a bevezetést. A csoportunk nagy része, nemtörődöm, és cikiztek, hogy én komolyan vettem, így annyira nem spiráztam túl a dolgot, inkább viccesebbre fogtam a figurát. Átgondoltam a dolgot, de azért kevés szöveg van a diákon, és nem tudom mennyire fog felpörögni az agyam, hogy normálisan ki tudjam fejezni magam angolul. Nem egyszerű a téma, sok benne a teória, és a bizonytalanság.
Gyorsan elszaladt ez a 2 hét, de mindenképpen megérte. Ma pl. mini kabócákat határoztam, meg csigukat, és ezt a tudást be tudom majd építeni az óráimba, ha még csak 1x lesz alkalmam akkor is.
2010.07.30. - Fado
Nem tudok most túl sokat írni, mert sürgősen portugál zenét kell hallgatnom. A mai nap is érdekes volt, most raktuk össze a prezentációt is - sajnos nem mindenki állt hozzá lelkesen...,de azért végülis sikerült.
Görög-finn-magyar financiális viszonyok tisztázására is sort kerítettünk, és elért hozzám a görög lány cinikus megjegyzése (az olasz lánnyal vitatta meg az utazása részleteit a laborban); miszerint ő a keleti blokkal hagyja el a szigetet, ugyanis neki is 10.25kor indul majd a gépe, mint a román, cseh, szerb, magyar résztvevőknek.
Görög-finn-magyar financiális viszonyok tisztázására is sort kerítettünk, és elért hozzám a görög lány cinikus megjegyzése (az olasz lánnyal vitatta meg az utazása részleteit a laborban); miszerint ő a keleti blokkal hagyja el a szigetet, ugyanis neki is 10.25kor indul majd a gépe, mint a román, cseh, szerb, magyar résztvevőknek.
2010. július 29., csütörtök
2010.07.29. - Közeleg a vég...
Funchal éjszaka. Nagyon klassz hely. Nekem bejön a város.
Kihalófélben lévő vészmadarak ellenségei. Rengeteg háziállat kóricál szabadon az utcákon. A kutyák úgy alszanak a bankbejáratnál, mint nálunk a hajléktalan emberek. Itt amúgy nem sokat láttam, csak egyet egészen konkrétan.
A part Funchalban. Eléggé köves, de nekem bejön. Ma is voltam búvárkodni, etettem halakat. Klassz. A hullámok igen erősek voltak megint, de irtó klassz mikor ide-oda dobálnak. A rákokat lehetetlen elkapni, túl gyorsak.
Madárkedvelő olvasóimnak...
Ők a perui résztvevők.Ma volt az utolsó terep nap. Mázlink volt, mert a sziget egyik legnedvesebb helyén tartózkodtunk és sütött a nap ennek ellenére. A babérlombú fa ligetben keresgéltünk csigákat, meg apró rovarokat egy páfrány mezőben. Helyi kutatók vezettek minket ma, és nekem irtó szimpik. Nagyon lelkesek a témájukat illetően! Kullancstámadásban is volt részünk, de nem semmi társasággal próbálkoztak be ezek a kellemetlen teremtmények, mert jól begyűjtöttünk párat taxonómiai elemzéshez.
Most megyek, mert a legyel lánnyal próbálkozunk valamit kihozni a prezentációból.
2010. július 28., szerda
2010.07.28. - Delfinek
Büszke magyar matróz leányként tértem vissza a szárazföldre. Nem volt hiábavaló anno 1 teljes napon át tengeri betegeskedni a belga vizeken!!! Most már tudom kezelni a szitut úgy érzem. Mivel tegnap a társaság fele rosszul volt a tengeren, gondoltam nem árt nekem se betablettáznom, és én nem bíztam a véletlenre a dolgot... 2 bogyót is bevettem. Indulás előtt kínálgattam a társaságnak, de nem élt vele mindenki. A cseh gyerek beszedett egyet, a lengyel lány az övéből, a belga lány szintén kért tőlem, de az olasz csaj büszkén visszautasította, hogy ő majd csak akkor szed be, ha rosszul lesz - mondtam neki, hogy olyankor már nem segít, de nem hitt nekem... hát igen, mindenki a maga bőrén tanul. Belém annyira bevésődött az az egy nap, hogy azóta annyira óvatos vagyok, hogy csak na.
Szóval egy 12 személyes kis csónakkal vágtunk neki a messzeségnek. Kb. 2m-es hullámok voltak a nyílt vízen, és 1 órát vártunk, hogy történjen valami. Olajat öntöttek a vízbe, de szerintem nem hivatásos biológusokkal volt dolgunk, inkább ökoturizmus vezetőkkel. Itt ebből szereznek pénzt az emberek, természetturizmusnak hívják, vagy mi. Szóval láttuk a ritka viharmadarat és vészmadarakat, egy tengeri teknőst, bár elég messziről, és delfineket, ami hihetetlen élmény volt. Igaz nem etettük őket, és annyira nem jöttek közel a csónakhoz, hogy igazán jól megfigyelhessük őket, de azért elég közel voltak mégis, úgy 3m-re. Egy kisebb csapattal volt dolgunk, azt állapítottuk meg, hogy palackorrú delfinek. A tengeri madarak is nagyon érdekesek voltak, a légáramlatokat kihasználva vitorláztak, irtó közel a vízhez, néha a szárnyuk hegyével érintve. Mindig a hullámvölgyekben cikáztak, egyszer-egyszer a csónak felett is elhaladtak. A víz nagyon közel volt hozzánk, kb. fél méterre volt a csónak szegélye a víztől. Nagyon élveztem a dolgot, hasolnó a vidámparki hullámvasúthoz, de akkor persze nagyon szidja az ember ezeket a hullámocskákat, amikor émelyeg, majd pedig... Az olasz lány volt a legrosszabbul, de mellette ült az olasz denevér specialista, aki végig szóval tartotta, így sikerült átvészelnie a dolgot (kért tőlem gyógyszert útközben, és arra goldolt az segített, de szerény véleményem és személyes tapasztalatom szerint, az olyankor már olyan, mint halottnak a csók, inkább az mentette meg totális rosszulléttől, hogy elindultunk kifele). Az a durva ebben az egészben, hogy nem az elején jelentkeznek a tünetek, hanem egy-két órával az indulás után. Ha valaki már volt kompon vagy nagyobb vízi járművön nem jelent biztosítékot - anno a bizonyos rosszullétemkor, arra alapoztam bátorságomat, hogy amikor nagyobb kompokkal szeltem át tengereket, nem volt semmi gondom. Azt mondják, hogy hozzá lehet szokni, vagy erre inkább születni kell? Nem tudom, de visszagondolva örülök neki, hogy Belgiumban megtapasztaltam, milyen tengeri betegnek lenni, és tudom kezelni a szitut egy ilyen kiruccanás során.
A görög lány nagyon bírta a strapát, de elmondásai szerint, már 6 hónapos kora óta utazik tengeren, mivel a nagyszülei mind "szigetlakók" - Santorinin is lakik valamilyik rokona! Az a durva, hogy az emberek általában szégyellik a dolgot, hogy nem olyan kemények, mint azok, akik vidáman fotózgatnak, sétáltagnak, esznek (mint most én pl.), de én kezdem úgy látni a dolgot, hogy a többség rosszul van, és csak az emberek kis része bírja ki émelygés nélkül, ezérz nincs ebben semmi ciki.
Szóval egy 12 személyes kis csónakkal vágtunk neki a messzeségnek. Kb. 2m-es hullámok voltak a nyílt vízen, és 1 órát vártunk, hogy történjen valami. Olajat öntöttek a vízbe, de szerintem nem hivatásos biológusokkal volt dolgunk, inkább ökoturizmus vezetőkkel. Itt ebből szereznek pénzt az emberek, természetturizmusnak hívják, vagy mi. Szóval láttuk a ritka viharmadarat és vészmadarakat, egy tengeri teknőst, bár elég messziről, és delfineket, ami hihetetlen élmény volt. Igaz nem etettük őket, és annyira nem jöttek közel a csónakhoz, hogy igazán jól megfigyelhessük őket, de azért elég közel voltak mégis, úgy 3m-re. Egy kisebb csapattal volt dolgunk, azt állapítottuk meg, hogy palackorrú delfinek. A tengeri madarak is nagyon érdekesek voltak, a légáramlatokat kihasználva vitorláztak, irtó közel a vízhez, néha a szárnyuk hegyével érintve. Mindig a hullámvölgyekben cikáztak, egyszer-egyszer a csónak felett is elhaladtak. A víz nagyon közel volt hozzánk, kb. fél méterre volt a csónak szegélye a víztől. Nagyon élveztem a dolgot, hasolnó a vidámparki hullámvasúthoz, de akkor persze nagyon szidja az ember ezeket a hullámocskákat, amikor émelyeg, majd pedig... Az olasz lány volt a legrosszabbul, de mellette ült az olasz denevér specialista, aki végig szóval tartotta, így sikerült átvészelnie a dolgot (kért tőlem gyógyszert útközben, és arra goldolt az segített, de szerény véleményem és személyes tapasztalatom szerint, az olyankor már olyan, mint halottnak a csók, inkább az mentette meg totális rosszulléttől, hogy elindultunk kifele). Az a durva ebben az egészben, hogy nem az elején jelentkeznek a tünetek, hanem egy-két órával az indulás után. Ha valaki már volt kompon vagy nagyobb vízi járművön nem jelent biztosítékot - anno a bizonyos rosszullétemkor, arra alapoztam bátorságomat, hogy amikor nagyobb kompokkal szeltem át tengereket, nem volt semmi gondom. Azt mondják, hogy hozzá lehet szokni, vagy erre inkább születni kell? Nem tudom, de visszagondolva örülök neki, hogy Belgiumban megtapasztaltam, milyen tengeri betegnek lenni, és tudom kezelni a szitut egy ilyen kiruccanás során.
A görög lány nagyon bírta a strapát, de elmondásai szerint, már 6 hónapos kora óta utazik tengeren, mivel a nagyszülei mind "szigetlakók" - Santorinin is lakik valamilyik rokona! Az a durva, hogy az emberek általában szégyellik a dolgot, hogy nem olyan kemények, mint azok, akik vidáman fotózgatnak, sétáltagnak, esznek (mint most én pl.), de én kezdem úgy látni a dolgot, hogy a többség rosszul van, és csak az emberek kis része bírja ki émelygés nélkül, ezérz nincs ebben semmi ciki.
2010.07.28. - Madarak
Lassan indulóban vagyunk, mert megyünk az óceánra ritka madarakat megfigyelni. A madeirai viharmadár után nagyon kíváncsi vagyok közeli rokonára a zöld-foki viharmadárra. Vészmadarakra is lehet számítani, mert hal olajat csurgatnak a vízbe, hogy odacsalogassa őket. Asszem most már ideje beszedni a daedalon tablettát, mert a belgiumi hajós élményeimből kiindulva, nem bírja a gyomrom a hullámzást...
2010. július 27., kedd
2010.07.27. - Panasz
Hihetelen klassz ez a mai nap, és annyira leterhel a többiek, leginkább a lányok nyavajgása, hogy az már fáj. Igaz, hogy fel kellett kelni reggel 5.45kor, és mentünk egész nap, és menni fogunk éjjel is, de most van 3 óránk szabadon, és holnap nem ez lesz a progi, szóval lehet pihizni. Úgy sajnálom, azokat az embereket, akik kimaradnak ebből az egészből, mert nem volt hely számukra, az olyanok, akik meg szinte az elejétől fancsali képet vágnak itt lehetnek. Nem könnyű a biológus munka, meg a terep, meg itt lenni messze a szeretteinktől, idegenekkel összezárva, de azért ez nagyon-nagy jutalom és rendkívüli alkalom, hogy ennyit tanulhatunk okos emberektől, mindent kifizetnek, és gyönyörű helyen is lehetünk ugyanakkor. Nem akarok én is panaszkodni, mert végsőroron a mások kritizálása egyfajta panaszszó, és lehet, hogy depressziós egyénekkel vagyok körülvéve, így amikor a rosszalásuk felém is irányul, nem szabad felvennem, de nagyon kellemetlen, hogy az ember próbál pozitívan fordulni a másikhoz, de eljut arra a szintre a többszöri felé áramló negatív hullámtól, hogy már nincs kedve hozzászólni az adott egyénhez.
Van pl. egy lány, aki egy tengeri országból érkezett, ami nagyon híres itt Európában. Van párja, és hiányzik neki, de több olyan lány is van, aki hasonló helyzetben van, és ennyit nyavajogni nem hallom egyiket se. Aztán: ő nem megy az óceánba, mert koszos. Aztán a kaja rossz, és most a buszon el kezdte sorolni milyen otthoni kajákat akar enni. Aztán, hogy itt milyen gáz, hogy nem homokos a part. Ő tengerbiológiával foglalkozik otthon, de ma nem ment be az óceánba, hogy algát gyűjtsön, hanem csak a parton kapargatta a követek. Állandóan fázik, de hosszú gatyát nem venne fel. Fáradt, álmos. És ha kérdezek tőle valamit, nem válaszol vagy inkább morog. De ez a legtöbb lánnyal így van amúgy. Tudom, hogy én is szoktam nyöszögni, csak nem veszem észre, de ez most nagyon zavar. Az egyik szobatársam csúnyán mondom, de ugatott az algát oktató idős professzorral, hogy mi semmi esetre se maradunk a tengerkutató intézetben 7ig, mert le kell tusolnunk, mielőtt megyünk a denevéreket figyelni, meg aludnunk is kell etc. Szegény prof. Hollandiából, köpni-nyelni nem tudott, rohant telefonálni a szervezőnek, hogy mi legyen. Miután megcsináltuk a feladatot elmehettünk, de szerintem amúgy is ez lett volna, ha nem akad ki a lány ennyire. Én nagyon élveztem az egészet, mert nem sok lehetőségem van tengerkutató intézetben algát határozni, és tényleg nagyon érdekes lények ezek a fotoszintetizáló szervezetek, ráadásul hihetetlen nagytudású ez a Leidenből érkezett kutató. Amúgy, míg elkészítettük a herbáriumot (alga gyűjtemény papírra ragasztva, amit majd később kiszárítanak) cápákat vizsgáltak. Valamilyen mélytengeri faj. Olyan fura lények. A kezemmel végig simítottam a pikkelyüket, és tényleg horgas. Jó lett volna mikroszkóp alatt megvizsgálni. Aztán tele volt még a labor tengeri csillaggal, meg sünnel, meg halakkal. Érdekes egy hely volt. Reggel az apállyal érekeztünk meg a 90m-es homokos parthoz. Nagy siránkozással indult ez a mai nap a többség részéről, mert 6kor volt a reggeli. Ez tényleg nem kellemes, de nem nyaralni jöttünk ide végülis, és ha úgy látták jónak a hollandok, hogy ilyenkor érdemes menni, akkor ezt az egy alkalmat ki lehet bírni - szerény véleményem szerint, nem volt teljesen szükséges, hogy ilyen korán menjünk, mert annyira nem nagy itt az apály-dagály hatás, de azért nem viselkedtem úgy, hogy ez a világ vége lenne. Szomorú, de az emberi természet már csak ilyen. Nem vagyunk képesek értékelni azt amink van (gondolok itt arra, hogy egészségesek vagyunk, van családunk, szeretteink, országunk, kényelmünk etc). Nagy ajándék ez szerintem nem csak nekem (bár néha úgy érzem, mivel én egy közép-európai országból érkeztem, nagyobb szám ez), de mégis sokan képtelenek kiélvezni a pillanatot, a lehetőséget megragadni a tanulásra, ismeretek bővítésére. Elvileg ez egy nyári egyetem, szóval tanulás, vagyis munka. Tudom, hogy sok olyan ember van, aki nem nyitott a világra és nekem ezt nehéz megérteni, mert én nem ezt láttam példaként, nem így neveltek, nem ilyen vagyok, de úgy fáj, mikor valaki pl. bogarazik és más állatra vagy növényre rá se akar nézni. Akkor mért lett ökológus, vagy miért jött el ide, ahol már az elején megmondták, hogy mindenféle rendszertani csoportból kapunk bemutatót, ízelítőt, valamilyen infót, leckét.
Na jó, remélem a mai bejegyzés után képes leszek felvenni a szalon mosolyt és végig csinálni a maradék egy hetet.
A lengyel lánnyal fogok együtt dolgozni a prezentáción, aminek örülök, mert nagyon nyitott felém (valahogy jó érzéssel tölti el őt is meg engem is ez a kis rövid mondat: Lengyel, magyar két jó barát), és ráadásul ő nem a kifejezett nyafi-nyafi típus.
Amúgy: a reggeli alga gyűjtés érdekes volt. Az idős bácsi hosszú gatyában és felsőben, békatalppal felszerelkezve hatolt be a vízbe. Eléggé hideg volt, és még ő is remegett (én szinte 10cm-es amplitudóval), így másodjára nem mentünk bele a vízbe, hanem csak a sziklákon kapargáltuk az algát. A nap további részében a sziget csücskén gyalogoltunk és növényzet borítottságot mértünk, amit már csináltam az egyetemen, de itt sokkal könnyebb volt, mert megmondták melyik faj melyik... A hely, ahol sétáltunk gyönyörű volt, hihetetlen környezet. Fújt a szél, sütött a nap. 2 km széles és 20 km hosszú félszigeten gyalogoltunk. Száraz egy hely, nem jellemző a sziget nagy részére. A tengerkutató intézet Funchalban volt, nagyon klassz hely. Az alga minta, amit gyűjtöttünk teli volt gerinctelen állatokkal. Láttunk hidrát, meg rákokat, meg pici élőlényeket. Nagyon érekes volt, de az alga is.
Este jönnek a denevérek, a nápolyi "batman"-nel.
Van pl. egy lány, aki egy tengeri országból érkezett, ami nagyon híres itt Európában. Van párja, és hiányzik neki, de több olyan lány is van, aki hasonló helyzetben van, és ennyit nyavajogni nem hallom egyiket se. Aztán: ő nem megy az óceánba, mert koszos. Aztán a kaja rossz, és most a buszon el kezdte sorolni milyen otthoni kajákat akar enni. Aztán, hogy itt milyen gáz, hogy nem homokos a part. Ő tengerbiológiával foglalkozik otthon, de ma nem ment be az óceánba, hogy algát gyűjtsön, hanem csak a parton kapargatta a követek. Állandóan fázik, de hosszú gatyát nem venne fel. Fáradt, álmos. És ha kérdezek tőle valamit, nem válaszol vagy inkább morog. De ez a legtöbb lánnyal így van amúgy. Tudom, hogy én is szoktam nyöszögni, csak nem veszem észre, de ez most nagyon zavar. Az egyik szobatársam csúnyán mondom, de ugatott az algát oktató idős professzorral, hogy mi semmi esetre se maradunk a tengerkutató intézetben 7ig, mert le kell tusolnunk, mielőtt megyünk a denevéreket figyelni, meg aludnunk is kell etc. Szegény prof. Hollandiából, köpni-nyelni nem tudott, rohant telefonálni a szervezőnek, hogy mi legyen. Miután megcsináltuk a feladatot elmehettünk, de szerintem amúgy is ez lett volna, ha nem akad ki a lány ennyire. Én nagyon élveztem az egészet, mert nem sok lehetőségem van tengerkutató intézetben algát határozni, és tényleg nagyon érdekes lények ezek a fotoszintetizáló szervezetek, ráadásul hihetetlen nagytudású ez a Leidenből érkezett kutató. Amúgy, míg elkészítettük a herbáriumot (alga gyűjtemény papírra ragasztva, amit majd később kiszárítanak) cápákat vizsgáltak. Valamilyen mélytengeri faj. Olyan fura lények. A kezemmel végig simítottam a pikkelyüket, és tényleg horgas. Jó lett volna mikroszkóp alatt megvizsgálni. Aztán tele volt még a labor tengeri csillaggal, meg sünnel, meg halakkal. Érdekes egy hely volt. Reggel az apállyal érekeztünk meg a 90m-es homokos parthoz. Nagy siránkozással indult ez a mai nap a többség részéről, mert 6kor volt a reggeli. Ez tényleg nem kellemes, de nem nyaralni jöttünk ide végülis, és ha úgy látták jónak a hollandok, hogy ilyenkor érdemes menni, akkor ezt az egy alkalmat ki lehet bírni - szerény véleményem szerint, nem volt teljesen szükséges, hogy ilyen korán menjünk, mert annyira nem nagy itt az apály-dagály hatás, de azért nem viselkedtem úgy, hogy ez a világ vége lenne. Szomorú, de az emberi természet már csak ilyen. Nem vagyunk képesek értékelni azt amink van (gondolok itt arra, hogy egészségesek vagyunk, van családunk, szeretteink, országunk, kényelmünk etc). Nagy ajándék ez szerintem nem csak nekem (bár néha úgy érzem, mivel én egy közép-európai országból érkeztem, nagyobb szám ez), de mégis sokan képtelenek kiélvezni a pillanatot, a lehetőséget megragadni a tanulásra, ismeretek bővítésére. Elvileg ez egy nyári egyetem, szóval tanulás, vagyis munka. Tudom, hogy sok olyan ember van, aki nem nyitott a világra és nekem ezt nehéz megérteni, mert én nem ezt láttam példaként, nem így neveltek, nem ilyen vagyok, de úgy fáj, mikor valaki pl. bogarazik és más állatra vagy növényre rá se akar nézni. Akkor mért lett ökológus, vagy miért jött el ide, ahol már az elején megmondták, hogy mindenféle rendszertani csoportból kapunk bemutatót, ízelítőt, valamilyen infót, leckét.
Na jó, remélem a mai bejegyzés után képes leszek felvenni a szalon mosolyt és végig csinálni a maradék egy hetet.
A lengyel lánnyal fogok együtt dolgozni a prezentáción, aminek örülök, mert nagyon nyitott felém (valahogy jó érzéssel tölti el őt is meg engem is ez a kis rövid mondat: Lengyel, magyar két jó barát), és ráadásul ő nem a kifejezett nyafi-nyafi típus.
Amúgy: a reggeli alga gyűjtés érdekes volt. Az idős bácsi hosszú gatyában és felsőben, békatalppal felszerelkezve hatolt be a vízbe. Eléggé hideg volt, és még ő is remegett (én szinte 10cm-es amplitudóval), így másodjára nem mentünk bele a vízbe, hanem csak a sziklákon kapargáltuk az algát. A nap további részében a sziget csücskén gyalogoltunk és növényzet borítottságot mértünk, amit már csináltam az egyetemen, de itt sokkal könnyebb volt, mert megmondták melyik faj melyik... A hely, ahol sétáltunk gyönyörű volt, hihetetlen környezet. Fújt a szél, sütött a nap. 2 km széles és 20 km hosszú félszigeten gyalogoltunk. Száraz egy hely, nem jellemző a sziget nagy részére. A tengerkutató intézet Funchalban volt, nagyon klassz hely. Az alga minta, amit gyűjtöttünk teli volt gerinctelen állatokkal. Láttunk hidrát, meg rákokat, meg pici élőlényeket. Nagyon érekes volt, de az alga is.
Este jönnek a denevérek, a nápolyi "batman"-nel.
2010. július 26., hétfő
2010.07.26. - Hosszú nap
Alább beraktam pár képet, az UNESCO babérlombú erdőről. Nehéz a képeket felraknom ide, mert nagyon lassan tölti fel, és keveset egyszerre.
Ma meghallgattuk a nápolyi denevérész előadását, holnap vele fogunk denevéreket hallgatni. Valamilyen nagyon drága eszközzel meg lehet határozni hangfrekvencia alapján, hogy mely fajhoz tartozik az adott egyed. Sajnos reggel 6kor fogunk kezdeni, mert apályra ki kell érnünk a sziget keleti végéhez, ugyanis algát fogunk gyűjteni. A holland "bácsi" a feleségével van itt, irtó aranyos és borzasztó nagy tudása van. Az ember nem úgy gondol az algára, mint valami borzasztó érdekes dologra, de az előadásában annyira érdekessé tudta tenni a dolgot, hogy a fáradtság ellenére is végig ébren tudtam maradni!!! Irtó klassz volt. Aztán ma még volt egy előadás a növényekről, a madarakról (sajnos a belga előadó srác, aki a madarakról próbált meg beszélni, iszonyat gyenge volt), és a helyi csigafaunáról.
Szombaton 90 perces előadást kell majd tartanunk, de szerencsére 6an vagyunk a csoportban, szóval annyira nem lesz gáz, csak idő nem lesz rá. Holnap 6kor kezdünk és éjjel 1 fele érkezünk meg. Ha valaki tudna nekem e-mailt küldeni arról, hogy mit jelent számára a taxonómia (vagy rendszertan), akkor nagyon hálás lennék, mert az előadásban ilyesmiről kell majd beszélnünk. Az lenne a legjobb, ha olyanok írnának, akik nem biológiával foglalkoznak.
Ma meghallgattuk a nápolyi denevérész előadását, holnap vele fogunk denevéreket hallgatni. Valamilyen nagyon drága eszközzel meg lehet határozni hangfrekvencia alapján, hogy mely fajhoz tartozik az adott egyed. Sajnos reggel 6kor fogunk kezdeni, mert apályra ki kell érnünk a sziget keleti végéhez, ugyanis algát fogunk gyűjteni. A holland "bácsi" a feleségével van itt, irtó aranyos és borzasztó nagy tudása van. Az ember nem úgy gondol az algára, mint valami borzasztó érdekes dologra, de az előadásában annyira érdekessé tudta tenni a dolgot, hogy a fáradtság ellenére is végig ébren tudtam maradni!!! Irtó klassz volt. Aztán ma még volt egy előadás a növényekről, a madarakról (sajnos a belga előadó srác, aki a madarakról próbált meg beszélni, iszonyat gyenge volt), és a helyi csigafaunáról.
Szombaton 90 perces előadást kell majd tartanunk, de szerencsére 6an vagyunk a csoportban, szóval annyira nem lesz gáz, csak idő nem lesz rá. Holnap 6kor kezdünk és éjjel 1 fele érkezünk meg. Ha valaki tudna nekem e-mailt küldeni arról, hogy mit jelent számára a taxonómia (vagy rendszertan), akkor nagyon hálás lennék, mert az előadásban ilyesmiről kell majd beszélnünk. Az lenne a legjobb, ha olyanok írnának, akik nem biológiával foglalkoznak.
2010. július 25., vasárnap
2010.07.26. - Álmosan
Kb. éjjel 2 fele érkeztünk meg, mert a taxis, aki felvitt minket a hegyekbe rossz számot adott meg, így hajnali egyig vártunk rá, pedig már láttuk a madarat előtte. A címkébe betettem egy blog szerűséget, amin látható a hely, ahova felvittek. Tényleg rendkívüli élmény volt. A madár nagyon különleges (latinul: Pterodroma madeira), mindössze 60 pár van belőle Madeirán és a világon. Csak addig jön a szárazföldre, amíg cserél a fészken ülő párját. Ez kb. 30 perc. Ez alatt lehet látni a sziluettjét, de leginkább a hangja tipikus. Köröznek a fellegek felett, mert tegnap is igen felős volt 1600m-en. Eléggé hideg is volt, szóval nem volt elég a pulcsi, cipő etc. Mivel hosszan kellett várni a kocsira az egyik szervező adott nekem, meg a lengyel lánynak hőfogó fóliát -a többi lány bekéreckedett a nemzeti parkos fickó terepjárójába (én nem akartam nyomorogni, no meg a kilátás is nagyon különlegese volt).
Amúgy a hely, ahova felvittek, pontosan az az út, ahova a társaság nagy része elment túrázni a szabadnap. Klassz, hogy ezt is láthatom azért. Nem sok minden marad ki a szigetből, mire vége lesz a hétnek szerintem.
Most mennem kell, mert a reggeli 3 perc múlva kezdődik.
Amúgy a hely, ahova felvittek, pontosan az az út, ahova a társaság nagy része elment túrázni a szabadnap. Klassz, hogy ezt is láthatom azért. Nem sok minden marad ki a szigetből, mire vége lesz a hétnek szerintem.
Most mennem kell, mert a reggeli 3 perc múlva kezdődik.
2010.07.25. - 3 perc
Ma este egy veszélyeztetett tengeri madarat fogunk meglesni, és denevérészés is lesz a csoport másik felének. A jövő hét eléggé húzós lesz.
A botanikus kert szép volt, sok különleges papagájt láttunk, meg endemikus madarakat. A természettud. múzeumban volt egy akvarárium polippal, murénával miegymással és élő pókok "kiállítva". Az éllettelen kollekció, meg a tengeri élőlénykre koncentrált és az is nagyon klassz volt.
A botanikus kert szép volt, sok különleges papagájt láttunk, meg endemikus madarakat. A természettud. múzeumban volt egy akvarárium polippal, murénával miegymással és élő pókok "kiállítva". Az éllettelen kollekció, meg a tengeri élőlénykre koncentrált és az is nagyon klassz volt.
2010. július 23., péntek
2010.07.24. - Képek
Ha valaki időrendben szeretné nézegetni a képeket, a végétől kezdje. Ma van az egyetlen szabadnapunk, és a társaság szétszakadt némileg. A 20 emberből kb.10 itt maradt a városban, a fele meg taxival felment a hegyekbe, valami 2 csúcs közötti túrát lenyomni. Mivel már voltunk fönn (alább a képek...) ezért bennem nem volt meg a belső kényszer, hogy útra keljek, viszont a bor vásárt stb-t nem akartam kihagyni. Be is szabadultam reggel a piacra, ahol megnéztem a halpiacot (hihetetlen milyen élőlények úszkálnak erre fele) - jó lenne nap-mint-nap ott vásárolni. Gyönyörű halakat árultak, és láttam a mélytengeri espada halat is. Jó lenne tudni, mit hogy kell elkészíteni, bár nem sok lehetőségem lenne otthon ezeket beszerezni, mert még pontyot se lehet venni a piacon...
Tegnap este nagyon jól éreztem magam. A "keleti" blokk verődött össze valahogy, így; román+szerb+magyar+lengyel. Érdekes volt nagyon, és klassz is egyben. Megértjük egymást, egy "nyelvet" beszélünk. Mindenki az olcsó sört kereste, végül beültünk egy óceán parti hajó étterembe, ahol ittam egy barna sört, a többiek, meg többet... Fura érzés volt, mikor a kolesz felé elkezdett énekelni a szerb lány és román srác magyarul: " az a szép, az a szép..." Nagyon meghatódtam és énekeltem velük én is. Az az érzésem, a magyar nép eléggé rátelepedett a körülöttünk lévő államokra, de valahogy nagyobb múlttal is rendelkezik, mint a környező országok, valahogy nemesebb úgy érzem. Mikor este már csak hárman maradtunk: román, magyar és szerb a youtube segítségével mindenki kapott egy lehetőséget, hogy valamilyen hazai videót lejátszon. A román srác moldovából hozott egy videót, de eléggé gyenge volt, én azért tudtam mutatni népdalt, a szomorú vasárnapot, meg Rúzsa Magdi megasztáros dalát, amit részben szerbül (mint kiderült nem igazán szerb, inkább szerb-cigány) énekelt. A szerb lány se tudott igazán nemzeti videót mutatni, de azért a balkán elég jó muzsikával bír, de nem kifejezetten szerb. A román srác, amúgy magyar gyökerekkel rendelkezik, még élő magyar rokonai is vannak Segesvárott, de echte románnak érzi magát. Nagyon tetszik neki a magyar panasz kórus, azt mondta a román elég sz.r. Tényleg iszonyat vicces, de sajnos igaz az egész. A finn is tetszik neki, és tényleg jó is. Ők konszolidáltabban néznek ki, de a mienknek jobb a dallama szerintem. Vicces, hogy a szomorú vasárnapra íródott részben. Beletörődő, de azért egy kicsit talán jelzés értékű is (az alvás előtt ennem kell, utána meg aludnom, és alvás után ennem - eléggé muris, beugrott pár ember erre).
Ausztrál, finn, magyar, szerb biológus. A csütörtöki terepnapon.
Ezt a növényt sikerült meghatározni. Már nem tudom mi volt természetesen. Eléggé nehéz növényt határozni, ha az ember nem ismeri fel a családot rögtön, de ez így van a többi csoporttal is szerintem.
Ahogy a képen is látszik, eléggé ködös volt az idő. Végig szemerkélt és hideg is volt, így örülök, hogy legalább a zárt cipőmben mentem.
Itt a göndör hajú nő az érdekes, aki madeirai botanikus. Sok mindent tud a sziget élővilágáról és ő mesélt nekem, az idei áradásról.
Az az északi part, a buszból fényképezve. Itt már esett az eső. Amikor befejeztük a munkát és visszaidnultunk, nagyon éles váltásban volt részünk. Kb. 1 méter után átváltott esőből napsütésbe az idő. Most is süt a nap szerencsére, de azért annyira nincs meleg. A csapat azon része, aki Funchalban maradt, most visszaszivárgott a koleszba, és készül a partra, szóval lehet csatlakozom. Van egy homokos part nem olyan messze, de azzal lehet elmenne az idő, ha oda sétálnánk, így lehet a megszokott helyre megyünk.
Ez a folyó meder, ami most majdhogynem üres telt meg vízzel a télen, és árasztott el várososokat. Durva. Kőfolyó jelenleg, a sziget északi részén.
Itt meg az út újra építése. Azt mondják, nagyon gyorsan kitakarították a várost a sárból, ez tiszta népre utal.
Itt meg egy ház, amit elvitt a sár-ár. Lehet látni az alján, hogy elmozdult a helyéről.
Ez a labor, és épp a keddi minták elemzése folyik. Asszem medveállatka vadászat van éppen. Finn, olasz, lengyel, ausztrál srác, háttérben Katy az angol lány.
Itt meg a görög lány Kalliopi (tengeri bentosz a specialitása, szóval az aljzatban élő élőlények - nagyon büszke görög amúgy) méri a víz sebességét. Vele és a perui Pavellel (most Finnországban tanul) voltam egy csoportban. Riberio Frio a hely, ha valakit érdekel esetleg.
A műszer használata nem ment egyből, de aztán sikerült végül. Én volt a jegyzetelő, Pavel meg megfigyelő, mert csak Kalliopinak (asszem egy múzsa is ezt a nevet viseli, a görög mitológiában, nagyon tetszik ez a név!) volt vízi cipője.
Itt meg Antonio, a mókás spanyol, éppen leméri a vízfolyás keresztmetszetét. Vele sokat tanultam úgy érzem. Képtelen volt megjegyezni a neveket és hogy ki volt a csoportjában és ki nem.
Itt egy műszer segítségével, megnézzük a víz kémiai és fizikai paramétereit.
Ilyen volt maga a patak. Nem túl bőhozamú most. Szerencsére sütött a nap, így nem fáztunk, inkább melegünk volt.
Itt egy másik csoport. A terep ruhában Daniel (Dani, de Kazimir is asszem), a román srác. A vízminta elsődleges elemzése.
Úgy látom ők 4en voltak csoportban. Az olasz Fabio, Firenzéből, a szerb Draga a lengyel Marcin (tegnap tanított nekem valamit: Vengrö, Polak dva Bratink - de ezt teljesen rosszul írom szerintem, de annyit tesz, hogy magyar-lengyel jó barát - tovább is lett volna, de azt nem vállaltam be) és a román srác Bukarestből.
Egy kis ásóval a vízi atkák nyomában, és persze egyéb mikroszkópikus élőlények felhajtása.
Itt volt valamilyen kacsa is, de valamilyen kivadult. Lesz róla kép asszem (ez a sorozat a belga Barte, aki botanikus és most GIS-el foglalkozik, szóval számítógépes munkát végez).
Ilyesmi a természetes erdő erre fele. Rengeteget kiírtottak. Asszem tűzzel is pusztították anno, hogy legyen hely.
Itt a mi kis csapatunk, középen sapkában a slovák (magyar gyökerekkel rendelkező) kutató, Pozsonyból.
Itt egy madárra mutatatok asszem, de nem bírtam nyitva tartani a szemem.
Kilátás. Szép helyeken jártunk medveállatkát gyűjteni...
Tegnap este nagyon jól éreztem magam. A "keleti" blokk verődött össze valahogy, így; román+szerb+magyar+lengyel. Érdekes volt nagyon, és klassz is egyben. Megértjük egymást, egy "nyelvet" beszélünk. Mindenki az olcsó sört kereste, végül beültünk egy óceán parti hajó étterembe, ahol ittam egy barna sört, a többiek, meg többet... Fura érzés volt, mikor a kolesz felé elkezdett énekelni a szerb lány és román srác magyarul: " az a szép, az a szép..." Nagyon meghatódtam és énekeltem velük én is. Az az érzésem, a magyar nép eléggé rátelepedett a körülöttünk lévő államokra, de valahogy nagyobb múlttal is rendelkezik, mint a környező országok, valahogy nemesebb úgy érzem. Mikor este már csak hárman maradtunk: román, magyar és szerb a youtube segítségével mindenki kapott egy lehetőséget, hogy valamilyen hazai videót lejátszon. A román srác moldovából hozott egy videót, de eléggé gyenge volt, én azért tudtam mutatni népdalt, a szomorú vasárnapot, meg Rúzsa Magdi megasztáros dalát, amit részben szerbül (mint kiderült nem igazán szerb, inkább szerb-cigány) énekelt. A szerb lány se tudott igazán nemzeti videót mutatni, de azért a balkán elég jó muzsikával bír, de nem kifejezetten szerb. A román srác, amúgy magyar gyökerekkel rendelkezik, még élő magyar rokonai is vannak Segesvárott, de echte románnak érzi magát. Nagyon tetszik neki a magyar panasz kórus, azt mondta a román elég sz.r. Tényleg iszonyat vicces, de sajnos igaz az egész. A finn is tetszik neki, és tényleg jó is. Ők konszolidáltabban néznek ki, de a mienknek jobb a dallama szerintem. Vicces, hogy a szomorú vasárnapra íródott részben. Beletörődő, de azért egy kicsit talán jelzés értékű is (az alvás előtt ennem kell, utána meg aludnom, és alvás után ennem - eléggé muris, beugrott pár ember erre).
Ausztrál, finn, magyar, szerb biológus. A csütörtöki terepnapon.
Ezt a növényt sikerült meghatározni. Már nem tudom mi volt természetesen. Eléggé nehéz növényt határozni, ha az ember nem ismeri fel a családot rögtön, de ez így van a többi csoporttal is szerintem.
Ahogy a képen is látszik, eléggé ködös volt az idő. Végig szemerkélt és hideg is volt, így örülök, hogy legalább a zárt cipőmben mentem.
Itt a göndör hajú nő az érdekes, aki madeirai botanikus. Sok mindent tud a sziget élővilágáról és ő mesélt nekem, az idei áradásról.
Az az északi part, a buszból fényképezve. Itt már esett az eső. Amikor befejeztük a munkát és visszaidnultunk, nagyon éles váltásban volt részünk. Kb. 1 méter után átváltott esőből napsütésbe az idő. Most is süt a nap szerencsére, de azért annyira nincs meleg. A csapat azon része, aki Funchalban maradt, most visszaszivárgott a koleszba, és készül a partra, szóval lehet csatlakozom. Van egy homokos part nem olyan messze, de azzal lehet elmenne az idő, ha oda sétálnánk, így lehet a megszokott helyre megyünk.
Ez a folyó meder, ami most majdhogynem üres telt meg vízzel a télen, és árasztott el várososokat. Durva. Kőfolyó jelenleg, a sziget északi részén.
Itt meg az út újra építése. Azt mondják, nagyon gyorsan kitakarították a várost a sárból, ez tiszta népre utal.
Itt meg egy ház, amit elvitt a sár-ár. Lehet látni az alján, hogy elmozdult a helyéről.
Ez a labor, és épp a keddi minták elemzése folyik. Asszem medveállatka vadászat van éppen. Finn, olasz, lengyel, ausztrál srác, háttérben Katy az angol lány.
Itt meg a görög lány Kalliopi (tengeri bentosz a specialitása, szóval az aljzatban élő élőlények - nagyon büszke görög amúgy) méri a víz sebességét. Vele és a perui Pavellel (most Finnországban tanul) voltam egy csoportban. Riberio Frio a hely, ha valakit érdekel esetleg.
A műszer használata nem ment egyből, de aztán sikerült végül. Én volt a jegyzetelő, Pavel meg megfigyelő, mert csak Kalliopinak (asszem egy múzsa is ezt a nevet viseli, a görög mitológiában, nagyon tetszik ez a név!) volt vízi cipője.
Itt meg Antonio, a mókás spanyol, éppen leméri a vízfolyás keresztmetszetét. Vele sokat tanultam úgy érzem. Képtelen volt megjegyezni a neveket és hogy ki volt a csoportjában és ki nem.
Itt egy műszer segítségével, megnézzük a víz kémiai és fizikai paramétereit.
Ilyen volt maga a patak. Nem túl bőhozamú most. Szerencsére sütött a nap, így nem fáztunk, inkább melegünk volt.
Itt egy másik csoport. A terep ruhában Daniel (Dani, de Kazimir is asszem), a román srác. A vízminta elsődleges elemzése.
Úgy látom ők 4en voltak csoportban. Az olasz Fabio, Firenzéből, a szerb Draga a lengyel Marcin (tegnap tanított nekem valamit: Vengrö, Polak dva Bratink - de ezt teljesen rosszul írom szerintem, de annyit tesz, hogy magyar-lengyel jó barát - tovább is lett volna, de azt nem vállaltam be) és a román srác Bukarestből. 
Egy kis ásóval a vízi atkák nyomában, és persze egyéb mikroszkópikus élőlények felhajtása.
Itt volt valamilyen kacsa is, de valamilyen kivadult. Lesz róla kép asszem (ez a sorozat a belga Barte, aki botanikus és most GIS-el foglalkozik, szóval számítógépes munkát végez).
Ilyesmi a természetes erdő erre fele. Rengeteget kiírtottak. Asszem tűzzel is pusztították anno, hogy legyen hely.
Itt a mi kis csapatunk, középen sapkában a slovák (magyar gyökerekkel rendelkező) kutató, Pozsonyból.
Itt egy madárra mutatatok asszem, de nem bírtam nyitva tartani a szemem.
Kilátás. Szép helyeken jártunk medveállatkát gyűjteni...
Ilyesmi erdők, sőt szebbek Magyar-földön is vannak...
A képen 2 elszánt ökológus. Az egyik Peruból, a másik pedig Magyarországról.
Peter Degma, aki már nem magyar egy csöppet sem, de vannak magyar gyökerei. Elég sokat tud magyarul, de persze többet a tardigrada taxonról, vagyis a medveállatkákról.
Itt látható a térkép Riberio Frio környékértől.
A bevásárló központ Funchalban, ha minden igaz!!!
Ez meg a kollégium teteje, és a kilátás. Bulit próbáltunk ide szervezni, de vannak olyanok is a koleszben, akik aludni szeretnek inkább este, ezért erről le kellett mondanil.
Funchal. Nagyon sok klassz szobor van a városban amúgy.
Ő Kim, a főszervező és a háttérben a modern művészeti múzeum, ami régen egy erődítmény volt. Ez a legközelebbi strand hozzánk, kb. 3 perc a szobától a vízig.
Ez meg itt az egyetem.
A képen látható egyetem nem régi. Asszem 20 éve alapították. 
Itt szoktunk kajcsinzni, mikor elméleti napunk van az egyetemen. Eléggé jó a menza. Sok a hal.
Itt is Kim van a képen, éppen sétál a parton. Klassz. Van itt egy nagy kikötő is.
Ez meg itt egy utca. A kövezet a tengerpartról lett felhozva. Érdekes. Felér egy talpmasszázzsal , ha az ember a gumi talpú cipővel (ami nekem is van a tengerhez) gyalogol rajta végig.
Itt egy régi erődítmény látható, ami modern művészeti múzeum, és ingyenes diákoknak!
Kolesz szoba.
Ilyen a szobánk, de ez nem pont a mienk.
A képen 2 elszánt ökológus. Az egyik Peruból, a másik pedig Magyarországról.
Peter Degma, aki már nem magyar egy csöppet sem, de vannak magyar gyökerei. Elég sokat tud magyarul, de persze többet a tardigrada taxonról, vagyis a medveállatkákról.
Itt látható a térkép Riberio Frio környékértől.
A bevásárló központ Funchalban, ha minden igaz!!!
Ez meg a kollégium teteje, és a kilátás. Bulit próbáltunk ide szervezni, de vannak olyanok is a koleszben, akik aludni szeretnek inkább este, ezért erről le kellett mondanil.
Funchal. Nagyon sok klassz szobor van a városban amúgy.
Ő Kim, a főszervező és a háttérben a modern művészeti múzeum, ami régen egy erődítmény volt. Ez a legközelebbi strand hozzánk, kb. 3 perc a szobától a vízig.
Ez meg itt az egyetem. 
A képen látható egyetem nem régi. Asszem 20 éve alapították.
Itt szoktunk kajcsinzni, mikor elméleti napunk van az egyetemen. Eléggé jó a menza. Sok a hal.
Itt is Kim van a képen, éppen sétál a parton. Klassz. Van itt egy nagy kikötő is.
Ez meg itt egy utca. A kövezet a tengerpartról lett felhozva. Érdekes. Felér egy talpmasszázzsal , ha az ember a gumi talpú cipővel (ami nekem is van a tengerhez) gyalogol rajta végig. 
Itt egy régi erődítmény látható, ami modern művészeti múzeum, és ingyenes diákoknak!
Kolesz szoba.
Ilyen a szobánk, de ez nem pont a mienk.2010.07.23. - Tardigrada elott, botanika utan
Ma mar csak egy labor maradt. A noveny hatarozas elegge nehezkesen ment, mert egy definiciobol, alig ertettunk par szot, igy aztan nehez volt a hatarozas (bocsi, de itt nincs ekezet a billentyuzeten). Most megyunk a slovak tanarhoz medveallatkazni, ami mikroszkop segitsegevel fog csak menni. Napi 2x van kaveszunetunk, a kovetkezo 5 perc mulva. Altalaban nem hagyom ki ezeket az alkalmakat, mert kell egy kis energia napkozben, a vacsi meg csak 8 fele van, es nem tul boseges.
2010. július 22., csütörtök
2010.07.22. - Előadás avagy a Dark Side...
Kell majd előadást tartanunk, a rendszertan és a társadalom kapcsolatáról. Valakinek valamilyen ötlete? Több ember lesz egy csoportban, szóval nem túl vészes a dolog, de a csoporttagok paráznak, mert 90 percet kell majd beszélnünk, és senkinek nincs még eddig ihelete.
Lassan lefekszem, mert eléggé kiütöttem magam. Keanes jó éjszakát (angol muzsika arról, hogy mindenki változik...).
Az ausztrál gyerek egy dolgot tudott nagyjából rólunk; az oroszok elleni győzelmünket az 56-os olimpián.
Lassan lefekszem, mert eléggé kiütöttem magam. Keanes jó éjszakát (angol muzsika arról, hogy mindenki változik...).
Az ausztrál gyerek egy dolgot tudott nagyjából rólunk; az oroszok elleni győzelmünket az 56-os olimpián.
2010.07.22. - Fáradok
Ma hihetetlen volt az idő. Reggel mikor felkeltünk borús volt, de nem gondoltam, hogy esni is fog meg ilyesmi, de igen, bár fönn voltunk a hegyekben és az egészet felhő borította, szóval nem sok mesély volt napsütésre. A mai nap botanikuskodtunk, és átmentünk a sziget északi oldalára. Nem voltunk túl magasan, csak 800 m körül, de a hegy végig felhőbe volt burkolva. Szemerkélt az eső, és nem volt meleg sem, de nem vittem a pulcsim, így eléggé fáztam.
Az osztrák botanikus vezette a csoportot, de nem jött át a végtelen tudása.
Eddig 2 ember próbált meg humoros lenni a nemzetiségemmel, egy cseh gyerek (tegnap mikor elsétáltam mellette megkérdezte, hogy Hungry, vagyis éhes (hasonló a Magyarország angol nevéhez, ami Hungary) vagyok-e azért sietek..., de végül ez nem volt annyira direkt, meg lehet csak beképzelem), a másik egy hasonló volt, mikor az osztrák rákérdezett, hogy éhes (Hungry megintcsak) vagyok-e, úgy dél fele.
A babérlombú erdő, amúgy klassz volt, és tényleg babér illata van a leveleknek. Láttam megint őshonos madarat, de viszonylag messziről, meg valami fura csigát, ami védekezésképp elkezd legyezni a héját fedő hártyával.
A táj, amúgy nagyon klassz, és a társaság is nagyon rendben van.
Ma még nem voltam az óceánban, de jó lenne úszni egyet, bár esik és eléggé hideg is van.
A finn szobatársam elkérte mindenkitől a fotókat (Lisszabonban elvesztette a gépét a reptéren), szóval hamarosan jön a fotóözön... Amúgy neki elég durva felszerelése van. A gépe nem igényel tokot meg semmit, le is ejtheti és vízálló is. 6 órát bír ki aksi nélkül, szóval igazi terep gép (használtam vette, de pár alkatrészt újonnan, mégpedig USA-ból, Angliából és Ázsiából). Van neki mobil mikroszkópja, ami egy távcső állványra szerelve tulajdonképpen.
Ma volt velünk egy helyi kutató is, eléggé sokat beszélt a februári áradásról és ma én is láttam, mennyi víz van ezen a szigeten. Azt mondta decembertől sok eső esett itt, de február 19. este rengeteg, és ez okozta a bajt. Hihetetlen, hogy a kőfolyó, amit most látni tele volt vízzel és hegyoldalakat vitt el magával. Mondtam neki, hogy nálunk is elég súlyos volt a helyzet idén, de ő valahogy ebből azt is kiértette, hogy a szegények házát vitte el (ami olyan szempontból igaz, hogy nem a potikai elit lakik a tiszántúli kis falvakban), nem pedig a jól felépített beton építményeket. Gondolom, azt hiszi mi favellákban élünk odahaza, vagy jurtában még mindig...sebaj, ilyenkor mindig reménykedem egy kicsit, hogy engem látva rájönnek az emberek, Mo. nem egy istenhátamögötti senkiföldje, hanem van oktatás, nyitottság a világra stb.
Látom, hogy már van egy fan-em, mire is menne az ember az anyukája nélkül???!!!
Az osztrák botanikus vezette a csoportot, de nem jött át a végtelen tudása.
Eddig 2 ember próbált meg humoros lenni a nemzetiségemmel, egy cseh gyerek (tegnap mikor elsétáltam mellette megkérdezte, hogy Hungry, vagyis éhes (hasonló a Magyarország angol nevéhez, ami Hungary) vagyok-e azért sietek..., de végül ez nem volt annyira direkt, meg lehet csak beképzelem), a másik egy hasonló volt, mikor az osztrák rákérdezett, hogy éhes (Hungry megintcsak) vagyok-e, úgy dél fele.
A babérlombú erdő, amúgy klassz volt, és tényleg babér illata van a leveleknek. Láttam megint őshonos madarat, de viszonylag messziről, meg valami fura csigát, ami védekezésképp elkezd legyezni a héját fedő hártyával.
A táj, amúgy nagyon klassz, és a társaság is nagyon rendben van.
Ma még nem voltam az óceánban, de jó lenne úszni egyet, bár esik és eléggé hideg is van.
A finn szobatársam elkérte mindenkitől a fotókat (Lisszabonban elvesztette a gépét a reptéren), szóval hamarosan jön a fotóözön... Amúgy neki elég durva felszerelése van. A gépe nem igényel tokot meg semmit, le is ejtheti és vízálló is. 6 órát bír ki aksi nélkül, szóval igazi terep gép (használtam vette, de pár alkatrészt újonnan, mégpedig USA-ból, Angliából és Ázsiából). Van neki mobil mikroszkópja, ami egy távcső állványra szerelve tulajdonképpen.
Ma volt velünk egy helyi kutató is, eléggé sokat beszélt a februári áradásról és ma én is láttam, mennyi víz van ezen a szigeten. Azt mondta decembertől sok eső esett itt, de február 19. este rengeteg, és ez okozta a bajt. Hihetetlen, hogy a kőfolyó, amit most látni tele volt vízzel és hegyoldalakat vitt el magával. Mondtam neki, hogy nálunk is elég súlyos volt a helyzet idén, de ő valahogy ebből azt is kiértette, hogy a szegények házát vitte el (ami olyan szempontból igaz, hogy nem a potikai elit lakik a tiszántúli kis falvakban), nem pedig a jól felépített beton építményeket. Gondolom, azt hiszi mi favellákban élünk odahaza, vagy jurtában még mindig...sebaj, ilyenkor mindig reménykedem egy kicsit, hogy engem látva rájönnek az emberek, Mo. nem egy istenhátamögötti senkiföldje, hanem van oktatás, nyitottság a világra stb.
Látom, hogy már van egy fan-em, mire is menne az ember az anyukája nélkül???!!!
2010. július 21., szerda
2010.07.21. - Az óceán
Hát most nagyon fel vagyok dobódva. Nemrég jöttem vissza a "búvárkodásból"... Ma vacsi után mentem, hogy ne legyek stresszben, hogy visszaérek-e vagy sem a kajára. A lengyel lányt is elhívtam, és már fürdőruciban mentünk le kajálni. Tonhal volt, fincsi! A hold kerekedik erre fele, így kezdődik az apály és hatalmas, erős hullámok jönnek. Én a tengert kevésbé ismerve bátran nézegettem a halakat, meg találtam rákot is ezúttal, de a lengyel lánynak ez az első igazi "tenger" élménye, és még nem úszott pipával sem, szóval nem akarta most kipróbálni, pedig annyi mindent lehet látni!!! Irtó klassz. A szerencsém az volt, hogy jött Jenny (a keresztneve Welsh, ami azt jelenti amúgy, hogy idegen), aki angol lányként a tenger mellett nőtt fel, de most Ír földön csinálja a doktorit asszem, és nagyon ért a halakhoz, de amúgy most rák parazitákkal foglalkozik. Van búvár vizsgája és szörfözni is tud. Irtó sokat mesélt és tanított a röpke fél óra alatt, amíg együtt úsztunk egy kicsit. Az első mondata az volt, hogy nagyon erősek a hullámok. Én is éreztem, de azért annyira nem, inkább élveztem. Elmagyarázta mit kell tenni, mikor valami fura nevű hullám elkapja az embert és a hullámok dinamikájáról is beszéltünk. Írországban lehet állítólag érezni az amerikai hurrikánt, ami elég durva. Állítólag Írország Isteni hely szörf szempontjából és Jenny szerintem eléggé benne is van ezekben a körökben, mert durva dolgokat mesélt. Őrült srácokról meg 20m magas hullámok meglovaglásáról stb... Van állítólag olyan merülő cucc, ami nem ázik át, olyanban lehet Írországban merülni.
(Nina a belga lány olvas, de szerintem nem nagyon örül neki, hogy én itt pötyögök, szóval lassan leállok.)
A nap amúgy mikroszkópozással telt, és határoztunk pár bogarat, aztán vízi gerinctelen élőlényeket, a spanyol atkalógussal. Találtam egy fajt (amit a tanár is megnézett és megmondta a konkrét családot), ami ezen a szigeten még nem talált meg senki. Szóval ma felfedeztem egy új fajt, mondhatni. A durva csak az, kidobtuk a mintát, mert nem tudtuk akkor, hogy ezt a fajt itt még nem regisztrálták. Gondolom Antonio (spanyol) feje járt az állatkán, amit találam és utána nézett, majd rájött, hogy mi van, és öntött egy adag alkoholt a mintára, hogy otthon majd újra a mikroszkópikus lény nyomába eredhessen, és publikálhassa. Azt mondta, ha megtalálja elnevezi rólam...hehe. No meg megmemlít a cikkben. Durva, a kezdőké a szerencse. Valaki évtizedekig csinálja ezt és nem talál semmit. No de így végülis mi se tudjuk bizonyítani, hogy mit találtunk...
Reggel zárva volt még a piac, szóval szombatra tettem a "naptárban" a halpiacot.
Köszi a kommenteket, és ha valaki lát helyesírási hibát vagy tárgyi tévedést, akkor írja már meg nekem mailben, meg azt is, hogy melyik bejegyzésben olvasta.
(Nina a belga lány olvas, de szerintem nem nagyon örül neki, hogy én itt pötyögök, szóval lassan leállok.)
A nap amúgy mikroszkópozással telt, és határoztunk pár bogarat, aztán vízi gerinctelen élőlényeket, a spanyol atkalógussal. Találtam egy fajt (amit a tanár is megnézett és megmondta a konkrét családot), ami ezen a szigeten még nem talált meg senki. Szóval ma felfedeztem egy új fajt, mondhatni. A durva csak az, kidobtuk a mintát, mert nem tudtuk akkor, hogy ezt a fajt itt még nem regisztrálták. Gondolom Antonio (spanyol) feje járt az állatkán, amit találam és utána nézett, majd rájött, hogy mi van, és öntött egy adag alkoholt a mintára, hogy otthon majd újra a mikroszkópikus lény nyomába eredhessen, és publikálhassa. Azt mondta, ha megtalálja elnevezi rólam...hehe. No meg megmemlít a cikkben. Durva, a kezdőké a szerencse. Valaki évtizedekig csinálja ezt és nem talál semmit. No de így végülis mi se tudjuk bizonyítani, hogy mit találtunk...
Reggel zárva volt még a piac, szóval szombatra tettem a "naptárban" a halpiacot.
Köszi a kommenteket, és ha valaki lát helyesírási hibát vagy tárgyi tévedést, akkor írja már meg nekem mailben, meg azt is, hogy melyik bejegyzésben olvasta.
2010. július 20., kedd
2010.07.20. - Még egy
Megmutiztam a finn lánynak a finn dalt, amit Balázs mutatott nekem a neten. Eléggé kiakadt, hogy milyen depresszív, próbáltam kompenzálni a dolgot a Csík Janiékkal és bejött, mert nagyon tetszett neki. A finnek is nagy néptáncos nemzet.
Hajnalban hal piacra készülünk, nem tudom, bírni fogjuk-e utána az egész napos határozást, de nem lehet állítólag kihagyni és ma úgy is lazára fogtam az estét.
Hajnalban hal piacra készülünk, nem tudom, bírni fogjuk-e utána az egész napos határozást, de nem lehet állítólag kihagyni és ma úgy is lazára fogtam az estét.
2010.07.20. - Kaja
Nem mondanám, hogy túl zabáltatnak minket... A görög lány mondta, hogy ő ide egy görög nyári egyetemről jött és ott 2 hét alatt 4 kilót szedett fel, mert annyit ettek. Itt eléggé egyhangú a kaja, de azért az szupi, hogy van és 1x étteremben is ettünk, ahol azért fincsi volt minden.
Jó lenne megosztani a fejemben lévő képeket mindenkivel, aki most nagyon hiányzik azért - szerencsére túl sok időt nem hagynak gondolkozni...
Ha tudok kérek képeket és rakom föl az újabb adagot, de ma csoportbontásban dolgoztunk; 3 fős csoportban voltunk, meg 1 tízfősben.
Jó lenne megosztani a fejemben lévő képeket mindenkivel, aki most nagyon hiányzik azért - szerencsére túl sok időt nem hagynak gondolkozni...
Ha tudok kérek képeket és rakom föl az újabb adagot, de ma csoportbontásban dolgoztunk; 3 fős csoportban voltunk, meg 1 tízfősben.
2010.07.20. - Terep
Nem mondanám, hogy széjjel hajtanak minket. A medveállatka gyűjtés, egy-két mohapárna és zuzmó elcsomagolásával telt, de inkább levadák (ősi portugál öntöző csatorna) melletti sétának nevezném a dolgot. Endemikus madárfajt viszont láttam, azt hiszem pintyet. Nagyon barátságos állatok, a mi verebeinkre emlékeztettek, csak ők a vadonban kunyiznak kaját. Elég sok a turista és iskola csoport, de nem is csoda, mert kellemes a klíma és ezek a levada séták nem olyan megerőltetőek, mert jól ki van építve az út. Egy-két helyi bóvli bort és kézimunkát árulnak egy-egy kanyarnál. Az olasz bogaras sem stresszelt túlságosan, hogy nem találtunk majdhogynem egyetlen bogarat sem. Hálóztunk és begyűjtötük ami a szemünk elé kerül és ennyi. Én fogtam kabócát, szóval majd 1 hét múlva a portugál nővel meghatározom. A vízi gerinctelenek begyűjtése volt a legizgibb, mert ott bemutatott a spanyol 1-2 érdekes műszert, és gyűjtöttünk neki atkát (asszem a water mites az az).
Este a flamandokkal dumáltam a vacsinál. Szerintük még jó pár évig nem fog szétszakadni Belgium. Nekik személy szerint nincs semmi gondjuk a vallonokkal, inkább a politika és külföldi média turbózza fel a dolgokat.
Voltam a finn lánnyal egy másik parton. (Ő is inkább köves parti, mint én. Az olasz és görög lány nem hajlandó lemenni a partra, mert nem homokos...) Irtó sok hal van a vízben egészen közel a parthoz. Nagyon szépek. Tengeri liliomot is láttam. Majd megkérem az egyik nap az ír lányt, hogy jöjjön el velem, mert ő tengeri halazik, bár most inkább a rákokban van benne, és meginterjúvolom.
A GIS tanárt meg faggatom majd a horobágyi projecttel kapcsolatban, mert űrfelvételekkel dolgozunk ott, és ő nagyon vágja ezt a témát és jól elmagyarázott csomó dolgot az órán (ő tartotta a legjobb előadást eddig, hihetetlen energetikus volt, bár végig vibrált - kiderült, hogy ez nem csak szellemi remegés, hanem fizikai is, mert kézremegős - nem tudom szegény, nem-e beteg...?)
A Balaton projecttel kapcsolatban meg megbizonyosodtam affelől, hogy a kis halak a parti zónát kedvelik. Hihetetlen, hogy a parthoz igen közel (kb. 1 méterre) mennyi apró hal volt.
Az ausztrál gyerek (mert ő is lenn volt a parton, mint mi) földön-vízen fog hazamenni, ha befejezte Skóciában a mester képzést...
Már jönnek vissza az emberek, ennyi volt a privát szféra. Elég rövid idő van mindenre, folyton úgy érzem, hogy rohannom kell - elkésem a vacsiról, a reggeliről, a bogár gyűjtésről etc.
Este a flamandokkal dumáltam a vacsinál. Szerintük még jó pár évig nem fog szétszakadni Belgium. Nekik személy szerint nincs semmi gondjuk a vallonokkal, inkább a politika és külföldi média turbózza fel a dolgokat.
Voltam a finn lánnyal egy másik parton. (Ő is inkább köves parti, mint én. Az olasz és görög lány nem hajlandó lemenni a partra, mert nem homokos...) Irtó sok hal van a vízben egészen közel a parthoz. Nagyon szépek. Tengeri liliomot is láttam. Majd megkérem az egyik nap az ír lányt, hogy jöjjön el velem, mert ő tengeri halazik, bár most inkább a rákokban van benne, és meginterjúvolom.
A GIS tanárt meg faggatom majd a horobágyi projecttel kapcsolatban, mert űrfelvételekkel dolgozunk ott, és ő nagyon vágja ezt a témát és jól elmagyarázott csomó dolgot az órán (ő tartotta a legjobb előadást eddig, hihetetlen energetikus volt, bár végig vibrált - kiderült, hogy ez nem csak szellemi remegés, hanem fizikai is, mert kézremegős - nem tudom szegény, nem-e beteg...?)
A Balaton projecttel kapcsolatban meg megbizonyosodtam affelől, hogy a kis halak a parti zónát kedvelik. Hihetetlen, hogy a parthoz igen közel (kb. 1 méterre) mennyi apró hal volt.
Az ausztrál gyerek (mert ő is lenn volt a parton, mint mi) földön-vízen fog hazamenni, ha befejezte Skóciában a mester képzést...
Már jönnek vissza az emberek, ennyi volt a privát szféra. Elég rövid idő van mindenre, folyton úgy érzem, hogy rohannom kell - elkésem a vacsiról, a reggeliről, a bogár gyűjtésről etc.
2010. július 19., hétfő
2010.07.19. - Orosz lány
Finn Julia szobatársam. Nagyon aranyos lány, rokonnak tekint, és kiderült, hogy nem csak a keszi és kala hasonló szavunk, hanem a vezetéknevem is: pappi finnül.
Belga szobatársam. Tegnap megnéztük a galapagosi képeit. Azt mondta egy biológusnak kötelező oda elmenni. Hááát... engem nem kéne hajcsárral üldözni!
Ez meg itt egy magyar lány, aki mindenkivel beszédbe elegyedik, és nincs olyan ember, aki országához ne tudna valamilyen saját élményt hozzá tenni, ha még az adott országban nem is járt maga.
Ez itt a gonosz 'folyó', ami elárasztotta az egész várost. Az egyetemen le van fotózva a takarító brigád. Durva, fél méter sár volt mindenütt. A főtéren van egy katedrális és látszik a falakon a víznyom, és semmit nem hallottunk erről (vagy legalábbis én..).
Ez egy egylaki fa, amit nem tudtunk angolul. Fura egy képződmény ül rajta. Az egyik a hím a másik a női ivarú szaporító képlet.Egy fiatal nematológussal folytattam hosszabb diskurzust. Nagyon rendes lány. Hans Castorp plátói szerelme hasonló lehetett a Varázshegyben. Nyugat szibériai. Megnéztük a térképen merre van. Tundra. Erdő veszi körbe az egész várost. Folyó mentén helyezkedik el, de híd nincsen, így nagyon örülnek, mikor befagy a folyó, mert kocsival is át tudnak rajta menni. Volt Vietnámban, de amúgy Moszkvában tanult. Vlagyivosztokban van egy nagyon jó tengeri kutató intézet, ott is volt, no meg Szt. Pétervárott. Balettra járt, és meghívott látogatóba, ha visszatér Moszkvába, mert most Gentben csinál egy nematológus mester képzést. Aranyos lány.
A másik kellemes élményem a Skóciában tanuló ausztrál Tom. Látott már koalát (a kengurúval ellentétben agresszív), meg kacsacsőrű emlőst is, meg járt már Tasmániában is. Ő aztán körbe járta saját otthonát. Nem semmi élővilág van arra fele.
Aztán a firenzei bogárkutató ebédnél elmondta kedven kontinense Afrika. Asszem hinnem kell neki, mert szinte mindegyik országban járt arra, és már volt a többi kontinensen is, jó pár alkalommal. Régebben míg fiatalabb hőskorban 2 hónapra ment, manapság már csak 1 hónap. Most volt pár hete Vietnámban pl.
Van még mit látni...
Mindenki kicsit úgy viselkedik, mintha füvet szívott volna, mosolygunk és wow-zunk egyfolytában. A vacsi hal volt, és az ebédlő tetején lévő teraszon fogyasztottuk el. Nem rossz látvány...
A szerb lánnyal úsztam este (vicces volt, mikor megkérdezte itt nincsenek-e cápák és én elkeztem kifelé venni az irányt... - azt mondta amúgy nincs magyar akcentusom, mikor az angolt beszélem, másképp beszélek, mint akiket eddig ismert), és felfedeztünk egy másik stardfélét is, nem azt ami itt van az utca végén. Az úton csomó lerobbant ház van, vajh mennyibe kerülhetnek?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)