2010.07.01. - Good bye...

Kész vagyok az indulásra. Örülök, hogy sikerült írnom ezt a blogot, és hogy figyelemmel tudta követni az érdeklődő közönség a napi eseményeket.

2010.07.31. - Pakolás

Alig maradt valami bepakolnivaló. TizenX kilóval jöttem ki, de vettem jó pár dolgot, szóval nemtom, most mennyit nyom a csomag. A hátizsákba könyveket fogok rakni, mert kaptunk rengeteget.
Épp most dícséri égig a prezentánciónkat a finn lány a barátjának, angolul beszél, szóval értem... a barátja német.
Az utolsó előadás után volt még egy nagyon vicces rész, amikor a perui lány bemutatta a 2 hét legviccesebb fotóit, kevés vicces kommenttel.
Nem várom a holnapot! Elég lazán kezelik az indulást, csak 1.5 órával előbb indulunk majd a szállásról. Legutóbb a 2 óra sem volt elég... kb. 8an fogunk menni ugyanazzal a taxival. Én végig a cseh gyerekkel fogok utazni, aki Budapesten száll fel a buszra Bruno felé. Ő csak hétfőn fog hazaérni.
Igaz ami igaz, rengeteg pénzt költöttenk ránk. Ma volt egy EUs pályázatokról szóló előadás, és több jól hangzó lehetőség is felmerült, de aki előadta nem fordított rá túl sok energiát, így nem lehetett normálisan követni a dolgot. Remélem megkapjuk majd az előadásokat elektronikus formában. Nyomatatott kivonatot adtak az elején, de nem mindenki másolta be a diákat, sokan csak rövid összefoglalót írtak, vagy cikk szerűséget. A pénzre visszatérve a finn lány említette, hogy szórják ránk a pénzt, és tényleg. Hihetetlen budget-ja lehet ennek a nyári egyetemnek. Erről meg az jut eszembe, mikor kinn voltam Bxl-ben, és a tolmács ismerősök mesélték, hogy az EU olyan, mint egy nagy szemétdomb, csak pénzből, és szórják szerte szét a pénzt a dombról. Most én is kaptam ebből a kis gazdagságból, de nem mondom, hogy teljesen tiszta lelekiismerettel. Ha arra gondolok, emberek éheznek, vagy alapvető orvosi elláttás hiányában gyerekként vagy fiatalon eltávoznak a földi léttől, szomorú leszek. Nem mondom viszont, hogy fölösleges dolgokra ment el a pénz, bár amikor a 8 személyes taxiban 4en ültünk, kicsit fura volt... De egy kocsiba meg nem fértünk be, és busszal meg nem lehet felmenni a hegyekbe!

Lassan nekiveselkedem az utolsó csobbanásnak. Ma megfogtam egy tengeri liliomot. Ragadós, de nem csíp, a part közelében nincsenek veszélyes egyedek. Nem egy trópusi élőközösség burjánzik itt, elég hideg a víz, de így is annyira érdekes és izgalmas. Nagyon szeretem nézni.

2 hétig halat ettem, ebédre és vacsira. Nem semmi! Nem tudom megunni, és itt nem kell szenvedni, hogy az ember ilyesmit ehessen, bár ez nem csoda! Sokaknak elege volt már a halból, de volt azért néha lehetőség egyéb húsfélét is választani. Kívácsni vagyok, mi lesz ma vacsira.

2010.07.31. - Repül az idő!

Hihetelen mennyire gyorsan elszaladt ez a 2 hét. Bár csobbanhatnék még párszor az óceánban! Klassz itt, bár sok nehézsége is van azért a dolognak. Minden éremnek 2 oldala van, ezúttal megpróbáltam a napos oldalt szemlélni, bár hozzá kell tennem a körülöttem lévő emberek, családtagok sokat segítettek ebben, mert annyira örültek nekem, és lelkesek voltak, hogy csak a jó oldalát tudtam észrevenni és átélni, nem pedig a negatív hozadékot! KÖSZÖNÖM vagyis Obrigada!

A prezentáció szenzációs volt. Mindenki nagyon élvezte, és többen is mondták milyen jó ötletbe ágyaztuk az egészet. A legjobb az, én magam is elégedett vagyok vele, mert tényleg lazára fogtuk, de volt mondanivalója is, nem is stresszeltük túl a dolgot, szóval szupi.

Este megint éttermi vacsi lesz, a jól bejáratott étterem utcában. Jól tartottak minket, no de nem ez a való világ sajna!

2010.07.30. - Poncha

Megragadom az alkamat, hogy más blogján keresztül mutogassak már helyi különlegességet. A poncho, egy kevert ital, amit egy fabottal vernek föl. Lehet venni műanagy üveges kiszerelésben is, de azért amit a bárokban adnak fincsibb. Most is ittak páran a fado éneklés közben. Tipikus turista bepalizásban volt részem, de azért annyira nem bántam a dolgot. A bár, ahova mentünk egy kisvárosi kocsmára emlékeztetett, és arra gondoltam, Madeira annyira nincs azért ráállva a turistákra, mert nem túl puccosak ezek a bárok, éttermek - ezt a megállapításomat sajnos megcáfolta a pultosnő, aki random kért 3 eurót egy pohár sörért, bár azért nem nézett a szemembe, szóval lehet kicsit ciki volt neki is (a kolesz utcájában 1 euró...). Mi amúgy nem a turista helyen lakunk, inkább helyi lakosok ténferegnek az utcákon. A tenger kutató intézet pl, a szálloda negyedben van, ami elég meglepő volt számomra.
A fado amúgy nem volt rossz, és annyira felpörgött a dalospacsirta pultos nő, hogy táncraperdítette a közönséget. Én a kb. 70 éves holland algásszal perdültem egyet, ami elég vicces volt. A diákok közül nem jött el mindenki, mert ppt-t készítettek és punnyadtak is páran.
Asszem, most átnézem én is a részemet, a lengyel lánnyal fogom előadni a bevezetést. A csoportunk nagy része, nemtörődöm, és cikiztek, hogy én komolyan vettem, így annyira nem spiráztam túl a dolgot, inkább viccesebbre fogtam a figurát. Átgondoltam a dolgot, de azért kevés szöveg van a diákon, és nem tudom mennyire fog felpörögni az agyam, hogy normálisan ki tudjam fejezni magam angolul. Nem egyszerű a téma, sok benne a teória, és a bizonytalanság.
Gyorsan elszaladt ez a 2 hét, de mindenképpen megérte. Ma pl. mini kabócákat határoztam, meg csigukat, és ezt a tudást be tudom majd építeni az óráimba, ha még csak 1x lesz alkalmam akkor is.

2010.07.30. - Fado

Nem tudok most túl sokat írni, mert sürgősen portugál zenét kell hallgatnom. A mai nap is érdekes volt, most raktuk össze a prezentációt is - sajnos nem mindenki állt hozzá lelkesen...,de azért végülis sikerült.
Görög-finn-magyar financiális viszonyok tisztázására is sort kerítettünk, és elért hozzám a görög lány cinikus megjegyzése (az olasz lánnyal vitatta meg az utazása részleteit a laborban); miszerint ő a keleti blokkal hagyja el a szigetet, ugyanis neki is 10.25kor indul majd a gépe, mint a román, cseh, szerb, magyar résztvevőknek.

2010.07.29. - Közeleg a vég...

Funchal éjszaka. Nagyon klassz hely. Nekem bejön a város.


Kihalófélben lévő vészmadarak ellenségei. Rengeteg háziállat kóricál szabadon az utcákon. A kutyák úgy alszanak a bankbejáratnál, mint nálunk a hajléktalan emberek. Itt amúgy nem sokat láttam, csak egyet egészen konkrétan.

A part Funchalban. Eléggé köves, de nekem bejön. Ma is voltam búvárkodni, etettem halakat. Klassz. A hullámok igen erősek voltak megint, de irtó klassz mikor ide-oda dobálnak. A rákokat lehetetlen elkapni, túl gyorsak.

Madárkedvelő olvasóimnak...

Ők a perui résztvevők.

Ma volt az utolsó terep nap. Mázlink volt, mert a sziget egyik legnedvesebb helyén tartózkodtunk és sütött a nap ennek ellenére. A babérlombú fa ligetben keresgéltünk csigákat, meg apró rovarokat egy páfrány mezőben. Helyi kutatók vezettek minket ma, és nekem irtó szimpik. Nagyon lelkesek a témájukat illetően! Kullancstámadásban is volt részünk, de nem semmi társasággal próbálkoztak be ezek a kellemetlen teremtmények, mert jól begyűjtöttünk párat taxonómiai elemzéshez.

Most megyek, mert a legyel lánnyal próbálkozunk valamit kihozni a prezentációból.

2010.07.28. - Delfinek

Büszke magyar matróz leányként tértem vissza a szárazföldre. Nem volt hiábavaló anno 1 teljes napon át tengeri betegeskedni a belga vizeken!!! Most már tudom kezelni a szitut úgy érzem. Mivel tegnap a társaság fele rosszul volt a tengeren, gondoltam nem árt nekem se betablettáznom, és én nem bíztam a véletlenre a dolgot... 2 bogyót is bevettem. Indulás előtt kínálgattam a társaságnak, de nem élt vele mindenki. A cseh gyerek beszedett egyet, a lengyel lány az övéből, a belga lány szintén kért tőlem, de az olasz csaj büszkén visszautasította, hogy ő majd csak akkor szed be, ha rosszul lesz - mondtam neki, hogy olyankor már nem segít, de nem hitt nekem... hát igen, mindenki a maga bőrén tanul. Belém annyira bevésődött az az egy nap, hogy azóta annyira óvatos vagyok, hogy csak na.
Szóval egy 12 személyes kis csónakkal vágtunk neki a messzeségnek. Kb. 2m-es hullámok voltak a nyílt vízen, és 1 órát vártunk, hogy történjen valami. Olajat öntöttek a vízbe, de szerintem nem hivatásos biológusokkal volt dolgunk, inkább ökoturizmus vezetőkkel. Itt ebből szereznek pénzt az emberek, természetturizmusnak hívják, vagy mi. Szóval láttuk a ritka viharmadarat és vészmadarakat, egy tengeri teknőst, bár elég messziről, és delfineket, ami hihetetlen élmény volt. Igaz nem etettük őket, és annyira nem jöttek közel a csónakhoz, hogy igazán jól megfigyelhessük őket, de azért elég közel voltak mégis, úgy 3m-re. Egy kisebb csapattal volt dolgunk, azt állapítottuk meg, hogy palackorrú delfinek. A tengeri madarak is nagyon érdekesek voltak, a légáramlatokat kihasználva vitorláztak, irtó közel a vízhez, néha a szárnyuk hegyével érintve. Mindig a hullámvölgyekben cikáztak, egyszer-egyszer a csónak felett is elhaladtak. A víz nagyon közel volt hozzánk, kb. fél méterre volt a csónak szegélye a víztől. Nagyon élveztem a dolgot, hasolnó a vidámparki hullámvasúthoz, de akkor persze nagyon szidja az ember ezeket a hullámocskákat, amikor émelyeg, majd pedig... Az olasz lány volt a legrosszabbul, de mellette ült az olasz denevér specialista, aki végig szóval tartotta, így sikerült átvészelnie a dolgot (kért tőlem gyógyszert útközben, és arra goldolt az segített, de szerény véleményem és személyes tapasztalatom szerint, az olyankor már olyan, mint halottnak a csók, inkább az mentette meg totális rosszulléttől, hogy elindultunk kifele). Az a durva ebben az egészben, hogy nem az elején jelentkeznek a tünetek, hanem egy-két órával az indulás után. Ha valaki már volt kompon vagy nagyobb vízi járművön nem jelent biztosítékot - anno a bizonyos rosszullétemkor, arra alapoztam bátorságomat, hogy amikor nagyobb kompokkal szeltem át tengereket, nem volt semmi gondom. Azt mondják, hogy hozzá lehet szokni, vagy erre inkább születni kell? Nem tudom, de visszagondolva örülök neki, hogy Belgiumban megtapasztaltam, milyen tengeri betegnek lenni, és tudom kezelni a szitut egy ilyen kiruccanás során.
A görög lány nagyon bírta a strapát, de elmondásai szerint, már 6 hónapos kora óta utazik tengeren, mivel a nagyszülei mind "szigetlakók" - Santorinin is lakik valamilyik rokona! Az a durva, hogy az emberek általában szégyellik a dolgot, hogy nem olyan kemények, mint azok, akik vidáman fotózgatnak, sétáltagnak, esznek (mint most én pl.), de én kezdem úgy látni a dolgot, hogy a többség rosszul van, és csak az emberek kis része bírja ki émelygés nélkül, ezérz nincs ebben semmi ciki.